Miért nem működik matekból a „csak csináld” módszer?

„Ha nem megy, gyakorolj még. Ülj le, és csináld végig. Majd belejössz.”

Ismerősen hangzik? Sok szülő jószándékból mondja ezeket, amikor látja, hogy a gyermekének nehezen megy a matek. És persze ott a gondolat: „Én is így tanultam, nekem is működött…” Csakhogy a matek nemcsak gyakorlás kérdése, főleg, ha az alapok nem stabilak, vagy ha már eleve szorongás társul hozzá.

Ebben a bejegyzésben megmutatom, miért nem működik a „csak csináld” típusú hozzáállás és mit lehet helyette tenni, ha azt szeretnénk, hogy a matek ne szenvedés, hanem sikerélmény legyen.

Mert nem mindegy, hogyan

A matematika nem egy mechanikus dolog, amit „csak le kell ülni megoldani”. Sokkal inkább egy gondolkodási folyamat és ha valaki nem érti a lépéseket, akkor hiába csinálja, nem fog fejlődni. Gyakran ilyenkor csak „lemásolja” a mintát, amit valaki megmutatott, de valójában nem érti, mit miért csinál. Fontos felismerni ezt a fajta működést a tanulóban és mielőbb korrigálni, ugyanis a „másolással” a problémamegoldási képesség nem fejlődik, nem fogja meglátni magától a helyzetet, sőt, ha kicsit is változik valami, máris leblokkol.

A hibázás érzése lehet bénító

Ha valaki újra és újra elront egy feladatot, de nem kap segítséget abban, hogy mi volt a gond, akkor egy idő után csak a frusztráció marad. A „csak csináld” ilyenkor azt közvetíti: „ha nem megy, az a te hibád.” Ehelyett érdemes segítséget hívni és visszabontani a problémát: mit nem értett a tanuló? Hol vesztette el a fonalat? Már az is sokat segít, ha azt mondjuk: „Okés, nézzük meg együtt, mi lehet a gond, és tanuljunk belőle.”

A sikerélmény a legerősebb motiváció

A gyerekek, és gyakran a felnőttek is, nem szívesen csinálnak olyat, amiben folyamatosan negatív élményeket élnek át. Ez teljesen természetes. A „csak ülj le és gyakorolj” ennek ellenére azt várja, hogy erőből, öröm nélkül is menni fog.

Pedig a matekban (is) kell, hogy legyen visszacsatolás, siker, apró győzelem.

Fontos, hogy megerősítsük az apró eredményeket is. Egy jól megoldott feladat után: „Látod? Ez már ment. Kezd összeállni!”

Sokszor nem a lustaság a gond, hanem a félelem

Sokan azt gondolják: ha valaki nem akar matekozni, biztosan lusta. De nagyon gyakran nem erről van szó. A matek félelmet válthat ki, attól, hogy nem értem, kinevetnek, rossz jegyet kapok, vagy újra kudarc lesz. Ilyenkor nem nyomást kell gyakorolni, hanem biztonságot teremteni. Megértést, türelmet, és azt a tudást, hogy „nem baj, ha most nem megy, de együtt meg fogjuk érteni.” Ilyen helyzetek feloldásában tud segíteni a megfelelő matektanár.

Mert a cél nélküli gyakorlás nem személyre szabott

Minden gyerek másképp tanul. Van, akinek vizuális magyarázatok kellenek, másnak leírások, itinerek, vagy sok kérdés, sok beszélgetés. A „csak gyakorolj” módszer nem veszi figyelembe a tanulási stílust és gyakran nem is a megfelelő szinten kéri számon a tudást. A matektanulás akkor működik, ha úgy van felépítve, ahogy az adott gyerek halad, nem pedig egy előre gyártott sablon alapján.

A „csak csináld” mondat mögött gyakran ott a szeretet, a törődés, a segíteni akarás, de nem veszi figyelembe azt, hogy a matek tanulása nem egyszerű akarat kérdése, hanem egy komplex, sokszor érzelmileg is terhelt folyamat. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk magabiztosan, félelem nélkül tanulja a matekot, akkor meg kell értenünk az ő szemszögéből is, mi nehéz benne, és úgy segíteni, ahogy neki valóban segít. Az óráimon nem az a cél, hogy valaki „csak megoldja” a matematika feladatokat, hanem hogy megtanulja szeretni a gondolkodást, megérteni az összefüggéseket, és visszaszerezni az önbizalmát. Ha úgy érzed, jól jönne ebben egy támogató társ, nézd meg az ingyenes konzultáció lehetőségét itt: